márc 11 2013

A web változó arculata és az oktatás – ahogyan Will Richardson látja

Közzétéve által 09:28-kor Blog kategória alatt

Blogok, wikik, közösségi oldalak, hírforrások, videómegosztó portálok – és további, napról-napra bővülő szolgáltatások és alkalmazások, amelyeket összefoglaló néven web 2.0 eszközökként emlegetnek – formálják a világháló új arculatát. A fiatal nemzedék e kedvelt virtuális találkozóhelyei még alig fordulnak elő az oktatási intézmények falain belül, oktatási/képzési programokba beépítve, vagy csupán ajánlott tanulási forrásokként.  A tanulók kevés olyan tanárral találkoznak, aki elmondaná és megmutatná nekik, hogyan lehet ezeket a technológiákat tanulásra használni. Kérdés,- hogy egyáltalán szükséges-e az egyre újabb, és divatos eszközöket, alkalmazásokat a szervezett oktatásba integrálni? A vélemények megoszlanak az oktatásirányítók és a tanárok körében. Will Richardson – akinek az új eszközvilág oktatási alkalmazásáról írott nagysikerű könyvei egyre újabb kiadásokban jelennek meg – azok közé tartozik, akik az új médiumok tantervi integrációja mellett érvelnek. Az alábbiakban ennek az érvelésnek néhány kulcselemét mutatjuk be, Blogs, Wikis, Podcasts, and Other Powerful Web Tools for Classrooms címen megjelent könyve alapján.[1]

Az amerikai szerző a könyv előszavában exponálja az alapproblémát: jóllehet a diákok társas kapcsolataik nagy részét a közösségi oldalakon keresztül bonyolítják, és az őket érdeklő információkat is webkettes felületekről szerzik, alig találkoznak olyan felnőttel, aki megtanítaná őket arra, hogyan használják ezeket a rendszereket tanulásra. Az amerikai tanárok többsége még nem ismerte fel (2011), hogy az új webes világ visszavonhatatlanul átformálja azt, ahogyan az információkkal bánunk, ahogyan tanulunk. Richardson szerint a változások átfogó és transzformatív jellegét a tanárok csak akkor fogják fel, ha teljesen megértik, hogy a hálózati kapcsolatok, tartalmak, kommunikáció, tanulás nyitott világa hogyan generál új típusú tanuló közösségeket.[2] Ahhoz, hogy diákjainkat felkészítsük egy olyan jövőre, amelyben a hálózatba kapcsolt virtuális tanulási terek dominálnak, személyesen kell megtapasztalnunk, hogyan működik ez az új világ. Ez a könyv központi üzenete.
A szerző – miután  körvonalazta  az új web sajátosságait – kiemeli, hogy a 21. század elejére a world wide web már nem elsősorban a passzívan befogadó információgyűjtők eszköze, hanem aktív, kétirányú információáramlást generáló, közösségi részvételen alapuló információs és kommunikációs platformok együttese (a szerző szóhasználatával: Read/Write Web). Szerinte ez nem csak életvitelünket változatja meg, hanem azt is, ahogyan tanítunk és tanulunk. A további fejezetekben leírja, hogyan célszerű felhasználni a tanítási folyamatban egyes, általa preferált webkettes eszközöket (Blog, Wiki, RSS, Twitter, Podcasting, Audio, Video and Screencasting, Facebook, stb.). Ezek közül a blogírást preferálja. Ennek alátámasztására idéz kutatási eredményeket, amelyek szerint igényes blogbejegyzések készítése pozitív hatású a diákok gondolkodására.[3] Külön fejezetet szentel a blogírás pedagógiájának, amelyben kifejti, hogy ez a tevékenység elősegíti a kontextusba illeszkedő írásképesség kialakulását. A bejegyzés készítőjét figyelmes és kritikus olvasásra, tiszta, világos, értelmes fogalmazásra készteti,  akinek szövege potenciálisan széles közönségnek szól, és több szálon, interaktív módon  kapcsolódik a kifejtett gondolatok forrásvilágához. Míg a szokványos iskolai dolgozat lezárt, befejezett, tanárnak, legfeljebb egy osztálynak szólóan belülre irányul, tézisszerű, monologikus jellegű, addig a blogbejegyzés folytatólagos, kifelé irányuló, társalgásszerű, szintézis jellegű.

A blogírás dicséretét követően a szerző kitér a többi, fentebb felsorolt eszköz pedagógiailag értelmes használatára is, majd az összefoglaló fejezetben leírja az általa meghatározónak gondolt jövőbeli fejlődési trendeket. Két alapvető hatásrendszerrel számol. Az egyik a különböző könyvdigitalizációs programok következtében (is) a tudástartalmak hálózati koncentrációja és azonnali elérhetősége, a másik pedig az, hogy az újonnan keletkező tartalmak, tudások egyre nagyobb mértékben együttműködés eredményeképpen jönnek létre. Ezt követően az új „írástudás” (network literacy) néhány kulcs elemének illetve a folyamatban lévő, a szerző által jelentősnek tételezett változások felsorolása és rövid értelmezése történik meg. Richardson könyve jól szerkesztett, átgondolt összegzése a folyamatban lévő trendeknek, jó bevezetés lehet az új web pedagógiai hasznosításába. Érdemes elolvasni egy vele készült interjút az Education Week weboldalán[4] de a blogja is figyelemreméltó.[5]

 


[1] Richardson, W. (2010): Blogs, Wikis, Podcasts, and Other Powerful Web Tools for Classrooms. Corwin Press, Thousand Oaks

[2] Ezt a témát újabb könyvében részletesen kifejti: Richardson W. és Mancabelli, R. (2011): Personal Learning Networks: Using the Power of Connections to Transform Education. Solution Tree Press, Bloomington

[4] Change Agent – an Interview.  Published in Print: October 12, 2010, Education Week

http://www.edweek.org/tsb/articles/2010/10/12/01richardson.h04.html

Nincs hozzászólás

Szóljon hozzá most!

Anti-Spam Quiz: