okt 24 2013

John Searle elmefilozófiai gondolatkísérlete

Közzétéve által 09:02-kor Blog kategória alatt

Searle kínai szoba kísérlete egyszerű és elegáns, és azt bizonyítja, hogy egyetlen számítógép sem képes a természetes nyelv megértésére.

  Stephen Law: Filozófia. M-ÉRTÉK Kiadó Kft., Budapest, 2008.

Searle azt kifogásolja, hogy a gépi megértés pusztán a helyes program megtalálásán múlik. Ezzel a funkcionalizmus szívébe döf.

  Brighton, H._ Selina, H.: Mesterséges intelligencia  másKÉPp. Edge 2000 Kft., Budapest, 2008.

 

Ismeretterjesztő filozófia könyvekben a denevér mellett gyakori illusztráció néhány kínai írásjel vagy egy-egy jellegzetes kínai figura. Ezek a szimbólumok John Searle amerikai filozófus sokat hivatkozott gondolatkísérletére utalnak, amely A kínai szoba  megjelöléssel vált ismertté. Ez az eszmefuttatás először 1980-ban jelent meg, magyarul a Kognitív tudomány c. tanulmánykötetben olvasható, Az elme, az agy és a programok világa címen.[1]

A tanulmányban Searle nem tesz mást, mint hogy következetesen végiggondol egy, a kognitívizmus illetve a mesterséges intelligencia (MI) kutatás területén akkoriban egyeduralkodó felfogást, amely szerint az elme és az agy kapcsolata hasonlatos a számítógép szoftverének illetve hardverének viszonyához (számítógép analógia). Az elme komputációs elméletének nevezett elképzelés szerint az agy működésének tudatos szintjén olyan információk feldolgozása történik, amelyek szimbólumokban „testesülnek” meg, és a kogníció – tágabb értelemben a mentális működések – ezeknek a szimbólumoknak a manipulációját jelenti.[2] Ennek lényegét Steven Pinker, a teória egyik közismert proponense a következőképpen foglalja össze: „Az agy speciális helyzete abból a speciális dologból adódik, amit az agy csinál…. Ez a speciális dolog pedig az információfeldolgozás, azaz a komputáció.  Az információ és a komputáció az adatok mintázatában és logikai kapcsolataiban rejlik, amely független az adatokat hordozó médiumtól. ……. A vágyak és a vélekedések információk, amelyek szimbólumok konfigurációiban testesülnek meg.  A szimbólumok valamilyen anyag fizikai állapotai, olyan anyagé például, mint a számítógépek csipjei vagy az agybeli idegsejtek. ….Ha a szimbólumot alkotó anyagdarabok megfelelő módon botlanak olyan további anyagdarabokba, amelyek egy másik szimbólumot alkotnak, az egyik gondolathoz tartozó szimbólumok egy másik, új szimbólumot alkothatnak, amely logikai kapcsolatban áll az előző gondolattal.”[3]

A komputációs elmélet szerint az elme működésének megismeréséhez elegendő a szimbólummanipuláció törvényeinek meghatározása és a működés ezeknek megfelelő leírása. Ez a funkcionalizmusnak nevezett felfogás magában rejti azt a hitet is, hogy amennyiben a leírás kellően pontos, úgy megértettük az elmét, és bármilyen fizikai rendszeren megvalósíthatjuk, feltéve hogy az rendelkezik az ehhez szükséges komplex strukturális jellemzőkkel.[4]  Az emberi agy molekuláris finomszerkezete csupán egyike az ilyen rendszereknek. Az „implementáció függetlenség” hitéből táplálkozik a mesterséges intelligencia kutatóknak az a reménye, hogy a megfelelően programozott számítógép felveszi az elme tulajdonságait, azaz intelligens rendszerré válik. ( Ez a felfogás az MI ún. erős verziója.)[5]

Gondolatkísérletében Searle a fentiekben körvonalazott elméletet teszteli. Felteszi a kérdést, mi lenne, ha az elménk valóban a szóban forgó teória szerint működne? A válaszadás
eszközeként pedig kigondolja a Kínai szoba néven ismertté vált „forgatókönyvet”. A történet a következő: Valaki (a tanulmányban Searle) be van zárva egy szobába, és a külvilággal történő kommunikációja csupán papírlapokra írt üzenetekkel történik egy résen keresztül. Tételezzük fel, hogy kérdéseket kap kínai nyelven, amelyekre kínaiul kell értelmes válaszokat adnia. Noha nem tud kínaiul, az ismeretlen írásjelek mellé részletes szabálykészletet és instrukciókat kap a saját anyanyelvén (angolul).[6] A jeleket ezeknek az instrukcióknak az alapján kombinálva elvileg képes olyan jelkombinációkat összerakni, amelyek megkülönbözhetetlenek egy kínai anyanyelvű válaszaitól. Mint látjuk, a Turing próbáról van szó, de annak eredeti értelmezésétől eltérően most nem az az érdekes, hogy a gép válasza megkülönbözhetetlen-e egy valódi emberétől, hanem az, hogy a válasz hogyan konstruálódik – és van-e mögötte megértés. A szobában serénykedő ember (Searle) úgy viselkedik, mint egy számítógép (illetve annak processzora): komputációs műveleteket végez formálisan meghatározott elemeken, azaz egy program aktuális megvalósulása. Bár helyes válaszokat produkál, vagyis bemenetei és kimenetei azonosak az anyanyelvi beszélőével, nyilvánvaló, hogy semmit sem ért a történetből. Searle szerint ebből kényszerítő logikával következik, hogy egyetlen, ezen az elven működő szerkezetben sem keletkezhet megértés ilyen módon – beleértve az agyat, mint sajátos biológiai gépet is.[7] „Ha a programot úgy definiáljuk, mint formális elemeken végzett komputációs műveleteket, a példa azt mutatja, hogy ezek önmagukban nincsenek érdemleges kapcsolatban a megértéssel.”[8]

Searle argumentációnak meggyőző erejét növeli az, hogy könnyen elképzelhető és a laikus olvasó számára is azonnal megérthető szituációt gondolt ki. Telitalálat, hogy magára veszi a komputációs gépezet szerepét – így nem szükséges bizonygatnia, hogy a formális műveletekkel operáló rendszerben nincs megértés – hiszen evidencia, hogy ő nem tud kínaiul.[9]
Ezen túlmenően nyilvánvaló, hogy bár van megértés és tudatosság a rendszerben (Searle az angol szabálykönyvet és az angolul feltett kérdéseket megérti), az nem formális szimbólumkezelés eredménye. [10] Az is kézenfekvő, hogy az angol szöveg megértése nem a formális szimbólumkezelés többletéből adódik. (Vegyük észre, hogy érvelésének ebben a részében Searle váltakozva két, a tesztelni kívánt teória szerint azonos elven működő komputációs rendszert idéz fel: a saját agyának folyamatait, illetve a kínai szobában lejátszódó, azzal analóg történéseket.) Argumentációja ezen a ponton fontos, továbbvezető kérdéseket vet fel: „Mi az tehát, amivel rendelkezem az angol mondatok esetében, de a kínai mondatoknál nem? …Mégis, miben áll, és miért nem adható át a gépnek, bármi legyen is az?”[11]

Searle – nevezetesé vált tanulmányának megírását követően – folyamatosan továbbgondolta és továbbfejlesztette a gépi funkcionalizmus kritikájára irányuló argumentációját.   Egy 1990-ben tartott előadásában kifejtette, hogy nem csupán arról van szó, hogy egy (bármilyen) program szintaxisa nem elegendő jelentés létrehozásához. Maga a szintaxis is megfigyelőt és értelmezőt feltételező mentális konstrukció, így nem képezi a fizikai világ részét.[12]
A komputációs állapotok és az információfeldolgozás – akárcsak a digitális számítógép – nem mások, mint tudatos megfigyelőknek a fizikai világ működésére irányuló szubjektív interpretációi. Amikor ezt az értelmezési keretet használjuk az agyműködés leírására, elkerülhetetlen a felhasználó felbukkanása is, aki komputációsan értelmezi a folyamatokat (homunculus fallacy).  Searle erre tipikus példaként David Marr közismert könyvét említi, amelyben a szerző a látást olyan komputációs folyamatként írja le, amely a retinán megjelenő kétdimenziós mintázatból a külső világ háromdimenziós leírását produkálja outputként.[13]  A probléma az – írja Searle – hogy nem világos, tulajdonképpen ki olvassa ezt a leírást? Marr könyvét és más, a témában standard forrásként tekintett műveket olvasva olyan érzésünk támad – folytatja érvelését -, hogy az általuk leírt rendszerek automatikusan felidéznek egy homunkuluszt, hogy legyen, aki azok működését komputációs folyamatként értelmezi.   (Érdemes felidézni, hogy Marr könyve vezető szaktekintélyek vélekedése szerint a 2. helyet foglalja el a kognitív tudomány 100 legfontosabbnak tartott mű között.)[14]

A téma újabb átfogó (lezáró?) összegzése,  és a korábbinál is tágabb episztemológiai – tudományfilozófiai kontextusba helyezése Searle egy 2002-ben megjelent írásában  (21 év a kínai szobában) olvasható.[15]  A tanulmány bevezető soraiban leszögezi, hogy nevezetes gondolatkísérletének alaptézisét – miszerint bármely számítógép-program formális, absztrakt szintaktikai folyamatainak implementációja elégtelen az emberi megismeréssel velejáró mentális, szemantikai tartalmak előidézésére – a megfogalmazása óta eltelt 21 évben semmi és senki nem cáfolta meg. Amikor ezeket a sorokat írom, Searle argumentuma változatlanul érvényes. Ahogyan a fizikalista elmemagyarázatoknak szembe kell nézniük Nagel érveivel, úgy megkerülhetetlen vonatkoztatási rendszert jelent Searle gondolatkísérlete a funkcionalizmus különböző változatai számára. Ez a két filozófus olyan erős igazolási feltételeket fogalmazott meg az elme működését magyarázni kívánó koncepciók kigondolói számára, hogy felvethető a kérdés: van-e, lehetséges-e egyáltalán bármiféle tudományos magyarázat erre a problémára? Míg Nagel mostanáig a negáció térfelén maradt,[16] Searle kidolgozta saját tudatelméletét. A következő bejegyzésben ennek rövid bemutatására és értékelésére kerül sor.

 


[1] Searle, John. R. (1980) Minds, brains, and programs. Behavioral and Brain Sciences 3 (3): 417-457. Magyarul: Az elme, az agy és a programok világa, in: Kognitív tudomány, Szerk.: Pléh Csaba, Budapest, Osiris Kiadó, 1996. 136—151. o.

[2] Az MI kutatók fizikai szimbólumrendszer hipotézise (FSZH) szerint a mentális állapotokat absztrakt, funkcionális szerepük leírásával lehet megragadni, de az így – algoritmusok, programok formájában – meghatározott  szimbólumfeldolgozó „gépezetnek”  valamilyen  fizikai rendszeren kell megvalósulnia.

[3] Pinker, S. (2002): Hogyan működik az elme. Osiris Kiadó, Budapest. 32-33- o.

[4] „…a gondolati és fizikai rendszerek között megvalósítási viszony van: egy gondolati rendszer többféle fizikai rendszerben is megvalósulhat.” Pléh Csaba (2013): A megismeréstudomány alapjai. Az embertől a gépig és vissza. Typotex, Budapest. 31. o.

[5] „…az  MI erős verziója a számítógépet nem csupán eszköznek tartja az elme tanulmányozásában, hanem a megfelelően programozott számítógépet valóban elmének tekinti abban az értelemben, hogy …szó szerint megért és egyéb kognitív állapotokkal rendelkezik. …. a programok nem  pusztán olyan eszközök, amelyek a pszichológiai magyarázatok tesztelését teszik lehetővé, hanem sokkal inkább a programok maguk válnak magyarázattá.” Searle: Az elme, az agy és a programok világa, 136. o.

[6] „A szabályok lehetővé teszik, hogy a formális szimbólumok egyik készletét összekapcsoljam a formális szimbólumok egy másik készletével.” Searle, i.m. 137. o.

[7] „ a számítógép és a program minden megértés nélkül egyszerűen csak működik.”  Searle: Az elme, az agy és a programok világa, 138. o.

[8] Searle, i.m. 139. o.

[9] Egy interjúban ezt a következőképpen fogalmazta meg: „Take this Chinese Room argument of mine; I think a lot of the effectiveness of that has to do with not just the abstract structure – that syntax isn’t sufficient for semantics – but derives from the fact that here’s a simple example that anybody can understand: you’re locked in a room with a bunch of Chinese symbols on cards and you have a program which tells you how to give them back through a slot in the wall in response to other cards coming in, and all the same you don’t understand Chinese.  Now any kid can understand that…… And the beauty of the example was I didn’t have to consider consciousness, and secondly, I didn’t have to ask the “How do you know?” question because I made it about my own case and it’s obvious I don’t know Chinese.” Julian Moore: Interview with John Searle. In:  Philosophy Now  Volume 25, Winter 1999. p. 37-41

[10] „bármiféle pusztán formális elveket táplálunk a számítógépbe, azok nem lesznek  elégségesek a megértéshez, mivel az ember mindenfajta megértés nélkül is képes a formális elvek követésére.” Searle, i.m. 139. o.

[11] Searle, i.m. 139. o.

[12] „Syntax is not intrinsic to physics. The ascription of syntactical properties is always relative to an agent or observer who treats certain physical phenomena as syntactical.”  Searle, J. R.: Is the brain a digital computer? In: Philosophy in a New Century. Selected Essays. Cambridge University Press, Cambridge, 2008. p. 93.

[13] Marr, D. (1982):  Vision. Freeman, San Francisco.

[14] Az információ forrása: Pléh Csaba (2013): A megismeréstudomány alapjai. Az embertől a gépig és vissza. Typotex, Budapest. 23. o.)

[15] Searle, J. R.: Twenty-one years in the Chinese Room. In: Philosophy in a New Century. Selected Essays. Cambridge University Press, Cambridge, 2008.

[16] Legutóbbi, tavaly megjelent  könyve is ezt bizonyítja: Nagel, T.:  Mind  and Cosmos. Why the Materialist Neo-Darwinian Conception of Nature Is Almost Certainly False. Oxford University Press, Oxford, 2012.

4 hozzászólás

4 hozzászólás to “John Searle elmefilozófiai gondolatkísérlete”

  1. Végh Andráson 30 nov 2013 at 21:12

    Laikusként az alábbi gondolatok jutottak az eszembe, bár lehet, hogy nincs mindenben igazam.
    Searle kínai szoba kísérlete nem azt bizonyítja, hogy „egyetlen számítógép sem képes a természetes nyelv megértésére”, hanem azt, hogy közvetlen megértés nélkül is lehetséges értelmes válaszokat adni, értelmes kérdésekre.
    (Ha feltesszük, hogy előzőleg már valaki megértette ezt a kérdés-felelet problémát és megadta az általános megoldás algoritmusát, amit a kínai szobában lévő ember ismer és alkalmaz.) Természetesen ez az algoritmus számítógépre is vihető, és így a számítógép is képes értelmes válaszokat adni, anélkül, hogy valójában megértené a kérdést. Ebből azonban nem következik, hogy minden számítógép (és program) szükségszerűen megértés nélkül fog, értelmes kérdésekre jól válaszolni.
    Röviden: ha belátjuk, hogy van ilyen, ebből még nem következik, hogy mindegyik ilyen.

    “Szivárgó megértés” a kínai szobában.
    Azt állítjuk, hogy némi megértés beszivároghat a „kínai szoba” rendszerbe, annak ellenére, hogy a szobában lévő ember (Searle) nem tud kínaiul.
    Viszont tud sok más dolgot, például tud angolul, tud számolni és intelligens. Sajnos a szobában lévő Searle nem kérdezhet, de neki sok kérdést tesznek fel. Ezekre rendre kiszámítja a válaszokat és közli. Mivel intelligens, észre fogja venni, hogy bizonyos jelek úgy viselkednek, mint a számok. Más jelek úgy, mint a műveleti jelek. Ha egy bizonyos jel kerül két szám közé, akkor össze kell adni őket, ha egy másik jel, akkor ki kell vonni őket… ezt bizonyítják a komputációs műveleteinek eredményei. Jogosan érzi úgy, hogy megértett valamit a kérdésekből és a válaszokból is.
    Ez a megértés nem egyedül a szabályoknak megfelelő szimbólummanipuláció következménye, hanem egy sajátos hasonlóság felismerésének velejárója. Ez a fajta megértés azért vált lehetségessé, mert a formális kínai szimbólumkezelés zárt világát kapcsolatba tudta hozni (asszociációval, gondolkodással, hasonlóságok azonosításával…) meglévő ismereteivel, például a matematikai ismereteivel.

    Most térjünk át a számítógépre és a programokra!
    A „szivárgó megértésen” felbuzdulva, mi lenne, ha a számítógépet nem csak a kínai jelek megfelelő manipulációjára készítenénk fel egy programmal, hanem sok más ismeretkört és programot is betáplálnánk a gépbe, és megengednénk az ismeretkörök közötti bizonyos mértékű szabad átjárást? Biztos, hogy káosz lenne, kivéve, ha ezeket a folyamatokat szabályozná egy alaposan megtervezett, öntanuló MI programrendszer. Ebben az esetben a teljes rendszer képes lehetne új összefüggések, pl. hasonlóságok explicit megállapítására, ami egyfajta – de nem biztos, hogy emberi jellegű – megértést reprezentálhat, hiszen igen hasonló esetet láttunk a “szivárgó megértés” esetében. Az MI kutatók nyilván próbálkoznak ilyen irányú fejlesztésekkel.
    Röviden: a MI kutatók előtt még óriási hardver/szoftver lehetőségek állnak, várjuk ki a végét.

  2. Komenczi Bertalanon 07 jan 2014 at 12:32

    Searle gondolatkísérlete valóban azt bizonyítja, hogy megértés nélkül is lehetséges értelmes kérdésekre értelmes válaszokat adni. Pontosan ez a megértés nélküliség jellemző a számítógépek működésére. Ezért gondolja azt Searle, hogy az elmének a fizikai szimbólumrendszer hipotézisen alapuló komputációs működés modellje (komputerfunkcionalizmus) zsákutca: nem lehet olyan programot létrehozni, amely képes lenne mentális, szemantikai tartalmak generálására. Formális szimbólumfeldolgozás nem eredményez sem megértést, sem intencionalitást. Ezt a felismerését újabb érvekkel alátámasztva egy – az eredeti, 1980-as tanulmány megjelenése1 után tíz évvel tartott – előadásában még nagyobb meggyőzőerővel fogalmazta meg.2 Újabb felismeréseinek lényege az, hogy a számítógépes programoknak egy azokat interpretáló tudatos lény nélkül nincs jelentése, azaz azok tudatos megfigyelőtől függő jelenségek. Ezért a digitális számítógép és a komputáció intrinsic módon nem része a fizikai realitásnak.3 (Argumentációjának legújabb kifejtése egy nemrégen felvett TED előadásában követhető.)

    A szivárgó megértés hipotézissel hasonló a probléma; előfeltételezi azt, ami a folyamat eredményeképpen jönne létre: egy megértő mentális ágenst. Ha Searle – vagy bárki más – lenne a szobában, még működhetne a dolog, de egy kizárólag fizikai elemekből összerakott szimbólummanipuláló gépezet esetében ezt nehéz elképzelni. Ebből következően akármilyen komplex és nagyteljesítményű számítógépes rendszerről legyen is szó, az ismereteket tartalmazó részprogramok közötti átjárhatóság plusz egy központi tanulásra képes koordináló komputáció programrendszer működtetése – Searle érvelése alapján – nem fogja előidézni mentális folyamatok és intencionalitás megjelenését.

    Searle gondolatkísérlete – e sorok írójának véleménye szerint is – egyszerű, világos és elegáns. Az ellene felhozott legkülönbözőbb ellenérvek4 ismeretében is egyet kell értenünk egy 2002-ben megjelent tanulmányában megfogalmazott megállapításával, hogy gondolatkísérletének alaptézisét – miszerint bármely számítógép-program formális, absztrakt szintaktikai folyamatainak implementációja elégtelen az emberi megismeréssel velejáró mentális, szemantikai tartalmak előidézésére – a megfogalmazása óta eltelt 21 évben semmi és senki nem cáfolta meg.5

     


    1 Searle, John. R. (1980) Minds, brains, and programs. Behavioral and Brain Sciences 3 (3): 417-457. Magyarul: Az elme, az agy és a programok világa, in: Kognitív tudomány,Szerk.: Pléh Csaba, Budapest, Osiris Kiadó, 1996. 136—151. o.
    2 John R. Searle: Is the Brain a Digital Computer?Proceedings and Addresses of the American Philosophical Association 64 (November):21-37 (1990)
    3 „Computation is defined as symbol manipulation, usually thought of as zeros as ones, but any symbols will do. You get an algorithm that you can program in a binary code, and that’s the defining trait of the computer program. But we know that that’s purely syntactical. That’s symbolic. We know that actual human consciousness has something more than that. It’s got a content in addition to the syntax. It’s got a semantics. … …… but there’s a deeper argument implicit in what I’ve told you,: consciousness creates an observer-independent reality. ….Now, ask yourself about computation. Is that absolute, like force and mass and gravitational attraction? Or is it observer-relative? …… when I haul out my pocket calculator and do the calculation, the only intrinsic phenomenon is the electronic circuit and its behavior. That’s the only absolute phenomenon. All the rest is interpreted by us. Computation only exists relative to consciousness. Either a conscious agent is carrying out the computation, or he’s got a piece of machinery that admits of a computational interpretation.
    4 Ezek egy része az eredeti, 1980-as tanulmányban olvasható. További ellenérvek találhatók többek között a következő művekben: Pléh Csaba (2013): A megismeréstudomány alapjai. Az embertől a gépig és vissza. Typotex, Budapest; Kurzweil, R. (2006): The Singularity is Near: When Humans Transcend Biology. Penguin Books, New York; Pinker, S. (2002): Hogyan működik az elme. Osiris Kiadó, Budapest.
    5 Searle, J. R.: Twenty-one years in the Chinese Room. In: Philosophy in a New Century. Selected Essays. Cambridge University Press, Cambridge, 2008.

  3. Végh Andráson 10 jan 2014 at 17:50

    A szivárgó megértés hipotézise soha nem állította, hogy mentális ágens (Searle) nélkül is lehet megértés a kínai szobában, (nem kívánt ellenpélda lenni), ezért ilyen jellegű probléma nincs is vele.
    A szivárgó megértés említésével arra akartam rámutatni, hogy a kínai szobában Searle által kiszámított válaszok helyessége irreleváns arra nézve, hogy van-e megértés a kínai szobában. Akár van, akár nincs a válasz jó.

    „Ezen túlmenően nyilvánvaló, hogy bár van megértés és tudatosság a rendszerben (Searle az angol szabálykönyvet és az angolul feltett kérdéseket megérti), az nem formális szimbólumkezelés eredménye.” Valóban nem, az angol szöveg esetében.
    A szivárgó megértés esetében azonban nem ilyen egyszerű a válasz. A bemeneti kérdésre pontosan a „formális szimbólumkezelés eredménye” a kimeneti válasz. A bemeneti kérdés és a kimeneti válasz struktúrája (egyes esetekben) hasonló egy Searle által ismert struktúrához (az összeadás művelete). Ezt a hasonlóságot Searle intelligensen felismeri és arra a megértésre jut, hogy itt összeadásról van szó, amit alkalom adtán még ellenőrizhet is.
    Mindez a megértés nem jöhetett volna létre a formális szimbólumkezelés és eredménye nélkül, valamint Searle matematikai ismeretei és intelligenciája nélkül.
    Végeredményben a formális szimbólumkezelés igen, valamilyen, de nem lényegi szerepet játszott a szivárgó megértés megszületésében. Ehhez szükség volt egyéb ismeretekre és az emberi agyra is, tehát ez sem ellenpélda, de példa arra, hogy mit jelenthet a megértés fogalma (struktúrák felismerése, hasonlóságok felismerése). Továbbá gondolkodni lehet azon, hogy mindez modellezhető-e? (Az sem mellékes, hogy nem csak klasszikus algoritmikus digitális számítógépek lehetségesek, ezért mondtam, hogy várjuk ki a végét.)
    Ezek a gondolatok elvezetnek minket néhány fontos kérdéshez. Mit jelent egyáltalán a megértés, léteznek-e minőségileg (lényegesen) különböző megértések és valójában mit jelent egy jelhalmaz jelentése? Lehet-e a megértés virtuális, látszólagos, azaz olyan mintha megértés lenne. Hogyan jön létre a szemantikai tartalom? Ez azért is alapvető kérdésnek tűnik, mert a jel (jelhalmaz) fogalma hídszerepet játszik a fizikai (materiális) világ és a mentális (szellemi) világ között.

  4. Johnaten D. Brownon 23 szept 2016 at 11:14

    A megértés nem egyenlő a mentális felfogással avagy intencionalitással!Nem az számít hogy egy inteligens ágens képes legyen felfogni és “megérteni” a betáplált és/vagy feltett kérdéseket!És képes legyen kiadni/válaszolni rájuk a megfelelő információkat!

    Argument from mental and moral beings/Mentális,morális lények érv(argumentum):

    p1.Minden személy aminek van elméje/lelke/szelleme amik az erkölcsi megértéssel is rendelkeznek.

    p2.A számítógép(ek) nem képes(ek) erkölcsi megértésre.

    p3..A számítógép(ek) nem képes(ek) arra mire az emberi elme igen.

    c/q.: —–

    nem tudom meghatározni a konklúziót mivel kifogytam az erőből hogy megtegyem! :(

Szóljon hozzá most!

Anti-Spam Quiz: