nov 29 2012

Merlin Donald elmélete az emberi elme fejlődéstörténetéről

Közzétéve által 11:14-kor Blog kategória alatt

Merlin Donald alapvető műve magyar nyelven Az emberi gondolkodás eredete címen jelent meg.[1] A szerző a modern emberi elme kialakulásának történetét a biológiai, a kulturális és az információtechnológiai tényezők interakciós terében értelmezi. Maga Donald is felhívja a a figyelmet könyvének erre a szemléleti újdonságára.[2] A könyv angol címe (Origins of the Modern Mind) is az elmét formáló tényezők összetettségére utal, az alcím pedig előrevetíti a szerző alaptézisét: a mai ember elméje három egymásra épülő szakaszban formálódott ki kultúra és kogníció iteratív hatásrendszerében – a főemlős elmeszerkezet biológiai bázisán.[3] Mindhárom lépés forradalmi változást hozott a mentális reprezentáció, a gondolkodási szokások és a kommunikáció jellegét illetően, alapvetően megváltoztatva ezzel az emberi közösségek kognitív habitusát. Az elmeműködés újabb változatai nem szüntették meg a korábbiakat; azok a mai elmeszerkezet integráns, funkcionális részelemeit képezik. Ezért a modern emberi elme „kognitív architektúrája” nem egy homogén információfeldolgozó berendezés, hanem „az emberi fejlődés korábbi állomásainak kognitív maradványaiból összeálló mozaik struktúra.”[4]

Donald koncepciójának egyik erőssége az, hogy a rendszeralkotó, teoretizáló gondolkodás kiterjedt, interdiszciplináris tudásbázisra épül, ami fokozza az általa bevezetett fogalmi kategóriák meggyőző erejét, és hozzájárul széles körű elfogadottságukhoz. Az egyes kulturális formációk elnevezése (epizodikus, mimetikus, mitikus és teoretikus), és az olyan kreatív szóalkotások, mint „külső szimbolikus tár” (external symbolic storage), „külső emlékezeti mező” (external memory field), stb. könnyen megjegyezhetők, logikusan illeszkednek egymáshoz és már meglévő fogalmakhoz (pl.: engram  vs. exogram). Egy olyan konceptuális rendszer fogalmi kereteit képezik, amely – Bruner kifejezéseit használva – újra érdekessé teheti azt, ami már unalmasan ismerős és segít friss szemmel látni.

Donald érvelésében a pedagógia többször is szóba kerül. Először, mint a közös mimetikus reprezentációs formák egyike, később pedig a teoretikus kultúra jellemzőinek bemutatása során (Pedagógia és metalingvisztikai fejlődés) találkozunk vele.  Az oktatáselmélet szempontjából azonban a könyvében megnyilvánuló szemlélet jelent újdonságot; az, hogy a tanítás és a tanulás folyamatát egy biológiai és technológiai determinációjú evolúciós keretrendszerben helyezi el. Rámutat arra, hogy már a Homo erectus világában megjelentek azok a kommunikációs formák („pedagógiai interakció”), amelyek a fajtársak közötti vertikális tudásátadás speciális, humán formáját jelentik.

A könyv nyelvezete és stílusa a nem szakmabeli olvasó számára is élménnyé teszi az olvasást; a szerző argumentációja intellektuálisan inspiráló. Mindez érvényesül a jól sikerült magyar fordításban is.[5] A legkönnyebben olvashatók  az egyes kulturális formációk közötti átmeneteket leíró fejezetek és a könyv záró része, de a szakmai kifejezésekkel zsúfoltabb korábbi fejezetek is megérik a fokozottabb figyelmet.

A könyv olvasójában felmerül a kérdés: hol helyezhető el Donald könyve a hasonló jellegű művek sorában? Steven Mithen értékelése szerint Donald munkája egyik alternatív példája annak, hogy a kognitív pszichológiai és ősrégészeti adatoknak hogyan integrálhatók egy, az emberi elme kialakulását értelmező átfogó koncepció keretében.[6] Tegyük hozzá, hogy Donald műve  átfogó jellegében és általános elfogadottságában egyaránt egyedülálló.  Széles horizontú koncepciója és lényegkiemelő kategóriái megkerülhetetlennek tűnnek, ha az emberi elme kialakulásáról és működésmódjáról, különösképpen ha befolyásolásáról, fejlesztéséről és formálásáról gondolkodunk.



[1] Merlin Donald:  Az emberi gondolkodás eredete. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.

[2] „Könyvem egyikmeglepő aspektusának tartom, hogy a biológiai és technológiai faktorokat egyetlen evolúciós kontinuumba egyesíti. „[2] Donald, 2001. 14. o.

[3] Donald, M.: Origins of the Modern Mind: Three stages in the evolution of culture and cognition. Harvard University Press, 1991.)

[4] Donald, 2001. 13. o.

[5] E sorok írója mindössze egyetlen értelemzavaró hibát fedezett fel  a szövegben,  amely a „default” kifejezés informatikai jelentésének figyelmen kívül hagyásából eredeztethető, a könyv 319. áés 320 oldalán.

[6] A másik alternativa Mithen nagyívű és meggyőző műve, amely az ősrégészet felől közelíti meg ugyanezt a témát. (Steven Mithen: The Prehistory of the Mind. A search for the origins of art, religion and science. Thames and Hudson, London, 1996.)

4 hozzászólás

4 hozzászólás to “Merlin Donald elmélete az emberi elme fejlődéstörténetéről”

  1. Spiczéné Bukovszki Editon 10 dec 2012 at 22:19

    A Donald könyv ismerete nélkül nehéz érdemben nyilatkozni, inkább csak kérdezni szeretnék: vajon miért maradt ki a magyar címből az eredetiben szereplő “modern” szó, vagy az arra történő utalás?
    A másik kérdés ami elgondolkoztatott: mit takarhat a ” fajtársak közötti vertikális tudásátadás” kifejezés. Ha nekem kellene a tudásátadást jellemeznem, én biztosan a horizontális (vagy hálózatos, esetleg körkörös ) képzeteket hívnám segítségül.

  2. Komenczi Bertalanon 11 dec 2012 at 15:43

    A tudásátadás valóban általában horizontális, hálózati jellegű. Ennek speciális, vertikális formája a pedagógiai interakcióra jellemző (“természetes pedagógia”), amikor az idősebb egyedek tanítják a fiatalokat.
    A folyamat genetikai meghatározottságát, veleszületett alapfeltételeit jól mutatja be Gergely és Csibra tanulmánya:

    Csibra Gergely – Gergely György: Társas tanulás és társas megismerés: a pedagógia szerepe
    In: Magyar Pszichológiai Szemle, 2007/1.

    A magyar címadás motivációit illetően csak találgatni tudok.
    Donald eredeti címe (és különösen az alcím) magában foglalja azt a könyvben kifejtett álláspontot, miszerint többféle emberi elmetípus alakult ki, több lépcsős fejlődés során, és ezek közül a mai, modern emberi elme csupán ennek a fejlődési sornak a pillanatnyi állapota.

  3. Balogh Adriennon 19 dec 2012 at 21:40

    A blogban ismertetett, az elme hierarchizálódáshoz kapcsolódóan találtam néhány érdekes gondolatot Nagy József XXI. század és nevelés című könyvében az agy hierarchikus felépítéséről. E megközelítés szerint az agy anatómiailag három egymásra épülő, egymást magában foglaló struktúra. Ez az egymásra épülés a filogenezis eredménye. Ezeket a felismeréseket Paul D. MacLean, orvos-neurológus foglalta össze. A legbelső képződményt hüllőagynak, az erre ráépülőt ősemlős agynak (limbikus rendszernek) és a legkülső réteget újemlős agynak nevezik. A hüllőagy a viselkedés genetikus szabályozója. Az érési folyamatok eredményeként kifejlődik a genetikus személyiség. Az ősemlősagy teszi lehetővé a tapasztalati (az észleléssel, a próbálkozással, az utánzással) megvalósuló tanulást, amelynek következtében megvalósulhat az öröklött komponensrendszer kötöttségei alóli felszabadulás. Ez a tanulási folyamat a születéssel kezdődik és életünk végéig tart. Ez a szint feltételezi a tapasztalati személyiség vagy második természet, habitus kialakulását. Az újemlősagy (nagyagykéreg) a tapasztalati személyiség kötöttségei alóli felszabadulást teszi lehetővé. Szembeszökő megnyilvánulása: a játék. A szimulatív viselkedésszabályozás lehetőségének köszönhetően válunk képessé a természeti, társadalmi szabályszerűségek felismerésére, szabályok, törvények megfogalmazására és követésére. Ezen a szinten az explikált szabályhoz is mérjük a tevékenységünket, viselkedésünket. Ez a szint jelenti az értelmező személyiség kialakulását, melynek előfeltétele a tapasztalati személyiség előzetes létrejötte és a nyelv elsajátítása.
    A két agyfélteke egymásra reflektáló specializációja a filogenezis eredményeként „a hierarchia negyedik szintjét” hozza létre. MacLean terminológiája szerint ez a „fourune brain”, amely lehetővé teszi az önreflexiót, az introspekciót, az önértékelést, a tudatos önkontrollt és az önfejlesztés elsajátítását.
    Az előbbiek azt mutatják, hogy az embernek a filogenezis eredményeként négyszintű, egymással kölcsönhatásban működő hierarchikus agya alakult ki, amely lehetővé teszi, hogy az érési folyamatokat követve tapasztalati személyiséggé fejlődjön, hogy a természeti és szociális közeghez adaptálódjon. A társadalom által felhalmozott értelmező tudástól függően az egyén e tudás elsajátításának köszönhetően értelmező személyiséggé fejlődhet, valamint az is lehetséges, hogy az értelmező komponensrendszer birtokában az ember önmaga működésének, viselkedésének értelmezését is elsajátítsa, hogy önértelmező személyiséggé fejlődjön.
    A fentiekben leírt hierarchia lehetősége az emberi értelem kifejlődésének alapvető feltételeként szerepelhet Nagy József szerint. Az emberi agy és elme számos rejtélyt tartogat még a kutatók számára.

    NAGY József (2000): XXI. század és nevelés. Budapest, Osiris Kiadó. p. 55-58

  4. Komenczi Bertalanon 20 dec 2012 at 08:00

    Érdemes összehasonlítani Donald és MacLean teóriájának konceptuális hátterét. Paul MacLean ma már klasszikusnak tekinthető „három-agy” elmélete Donald teóriájához hasonlóan evolúciósan kiformálódott összetettséget mutat ki az agy szerkezetében és működésében (MacLean, Paul D. The Triune Brain in Evolution. NY: Plenum Press, 1990.) Míg azonban MacLean elmélete a teljes biológiai (agy)evolúció kontinuumában helyezi el az emberi agyat – az agy biológiai struktúrájának mozaikszerűségét mutatja be – addig Donald a kognitív szféra felépítettségére vonatkozóan teszi ugyanezt.

Szóljon hozzá most!

Anti-Spam Quiz: