dec 20 2017

Négy könyv a történelemről

Közzétéve által 11:52-kor Blog kategória alatt

Az utóbbi években olvasott, a szélesebb értelemben vett „történelem” területéhez sorolható könyvek közül négy különösen emlékezetes maradt számomra. Ebben az írásban megpróbálom magamnak is világosabbá tenni, miért pont ez a négy könyv hatott rám olyan mértékben, ami ennek az ismertetésnek a megírására késztetett. Felidézem azokat a momentumokat, amelyek érdekessé tették számomra ezeket a könyveket, és megpróbálom néhány mondatban körvonalazni azokat a benyomásaimat, melyeket a szóban forgó könyvek keltettek bennem. De lássuk először a könyveket és szerzőiket.

1. Paul Johnson: A modern kor – A huszadik század igazi arca (1988)

Paul Johnson angol konzervatív történész sokkönyves, világszerte ismert szerző. Számos könyve jelent meg magyarul is, többek között az 1988-ban írt Értelmiségiek  vagy az 1996-os Isten nyomában.[1] Az a könyve, amelyről itt szólni fogok, először1983-ban jelent meg Angliában, még a kommunista világrendszer összeomlása előtt; ez a későbbi kiadásokban egy új záró fejezettel történő kiegészítést tett szükségessé.[2] A könyv fő címe Modern Times, és – mint az angol nyelvű kiadás alcíme kifejezi – a „rövid” 20. század történetéről szól.  A magyar kiadás 2000-ben jelent meg, – stílszerűen  a XX. Század Intézet kiadásában -, alcíme utal a szerző szándékára: bemutatni a mögöttünk levő évszázad igazi arcát.[3] Erről az arcról sokat elárulnak az olyan fejezetcímek, mint  „Relativisztikus világ”; „Hanyatló legitimáció”; „Zuhanás”; „Ördögök”, „A rémület teremtette béke”; „Caliban királyságai”; „Kísérletezés a fél emberiséggel”, stb.

2. Niall Ferguson: Civilizáció – A nyugat és a többiek (2011)

Niall Ferguson nemzetközi hírű, ismert történész, több sikeres könyv szerzője. A Civilizáció  – A nyugat és a többiek című műve  mellett magyarul még két könyve jelent meg, melyek közül az egyikben – akárcsak Paul Johnson A modern kor-ban – megkísérli feltárni, hogy mi romolhatott el a borzalmas 20. században.[4] Ebben a könyvében Ian Morrishoz hasonlóan összehasonlítja a nyugati és a keleti kultúrák fejlődését, megpróbálja megfejteni a nyugati dominancia jelenségét, miközben arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi lehetett az oka a nyugat vezető szerepének az utóbbi néhány évszázadban. Szerinte a nyugat sikerének az oka hat olyan átütő erejű működésmód („killer applications”), amely a világnak ezen a részén vált uralkodó társadalmi szemléletté, cselekvési vezérelvvé és praxissá. Ezek: a verseny, a tudomány, a tulajdon, az orvostudomány, a fogyasztás és a munka. Könyvében bemutatja ezeknek a kialakulását, jellemzőit és dominánssá válását a nyugati társadalmakban – és az egész világon.[5]

3. Yuval Noah Harari: Sapiens – Az emberiség rövid története (2011)

Yuval Noah Harari izraeli  történész,  a Jeruzsálemi Héber Egyetem Történettudományi Intézetének tanára. Szóban forgó könyve, – amely magyarul 2015-ben jelent megnagyívű áttekintés arról a történetről, melynek során – az evolúciós elmélet szerint – egy környezetébe illeszkedő, nem túl jelentős főemlősből az egész bolygó felszínét megváltoztató és uraló lény lett.[6] A szerző az emberi létezés és az emberi jelenség alapvető kérdéseit vizsgálja, ezekre gyakran eredeti, inspiráló válaszokat vagy csupán sejtéseket fogalmaz meg. A jól olvasható, redundancia nélküli elemző szöveg az olvasót is arra készteti, hogy gondolja újra eddigi feltételezéseinket  a „Sapiens” faj megkülönböztető jegyeiről, múltjáról és jövőjéről.
Könyvének világsikerét követően lett Harari értelmiségi világsztár. A könyv tartalmát feldolgozó MOOC kurzusának 80 ezer résztvevője volt; a You Tube-ra  feltett előadásait százezrek tekintették meg, és elérhetők olyan intellektuálisan igényes webes portálokon is, mint az EDGE, a TED és az SRF Online „Sternstunde Philosophie” sorozata.[7] Könyvének világsikerétől inspirálva írta meg a folytatást, amelynek a Homo Deus – A holnap rövid története címet adta.[8]

4. Ian Morris: Why the West Rules – For Now (Miért a Nyugat dominál – mostanáig) (2010)

Ian Morris angol történész, a könyv megírásának idején a Stanford egyetem professzora, akadémiai körökben ismert szakíró. Ez a könyv az egyedüli a felsoroltak közül,  amely nem jelent meg magyarul. A könyv alcíme (The Patterns of History, and What They Reveal About the Future –  Mire következtethetünk a történelem mintázataiból a jövőre vonatkoztatva?) jelzi: a szerző nem csupán megérteni akarja  azt, hogy milyen okok vezettek a nyugati világ vezető szerepéhez, hanem olyan törvényszerűségeket próbál találni a történelemben, amelyeket extrapolálva a jövő körvonalait is megsejthetjük.[9] Ez az írás a legnagyobb ívű, hiszen a kelet és a nyugat összehasonlítását mintegy másfél millió éves antropológiai és történelmi perspektívában vázolja fel a Homo erectus – tól a Homo sapiensig terjedően. Az általa elmondott történetben az első „keleti” embercsoport a Homo erectus fajhoz sorolt pekingi ember (Homo erectus pekinensis, korábban Sinanthropus pekinensis), az első „nyugati” pedig a Neandervölgyi ember (Homo sapiens neanderthalensis).

A kiválasztott könyvek és szerzők bemutatását követően rátérek a bevezetőmben feltett kérdésre, hogy miért erre a négy könyvre esett a választásom? Ami összekapcsolja ezeket a könyveket az az, hogy mindegyikben van egy – egy  meglepő és felejthetetlen mondat, amely erősen megérintett és továbbgondolkodásra késztetett.

Paul Johnson mondata  – amely egyúttal a könyv első fejezetének nyitó sora is – így szól:

„A modern világ 1919. május 29-én kezdődött, amikor a Nyugat-Afrika melletti Principe-szigeten és a brazíliai Sobralban a napfogyatkozásról készített felvételek megerősítették a világegyetem új elméletének igazságát.”[10] A fejezet címe (Relativisztikus világ) és néhány további mondat  egyértelművé teszi, mi köze lehet a modern világ beköszöntéséhez  a világegyetem új elméletének. „Az 1920-as évek kezdetén az a hiedelem kezdett terjedni, először a nép körében, hogy immár nem léteznek abszolútumok: sem az idő, sem a tér, sem a jó, sem a rossz, sem a tudás, s legkevésbé az értékek. A relativitást tévesen, ám elkerülhetetlenül  a relativizmussal keverték össze.”[11]  Einstein – hasonlóan Galileihez, Newtonhoz és Darwinhoz – megváltoztatta ahogyan a világot látjuk és ahogyan gondolkodunk róla. A „relativitásra adott közreakció” alapvető befolyásoló tényezője lett a 20. századi történelemnek. Johnson könyve arról szól, hogy milyen is volt az így kibontakozó történelem a rövid huszadik században. Könyvének magyar kiadásához írt előszavában összegzi, a tanulságot: A huszadik század arra tanított minket, „hogy milyen veszélyekkel jár, ha túl nagy hatalom összpontosul az állam kezében….hogy tragikus következményekkel jár, ha az állampolgárokat az ideológiai tervgazdálkodás nyersanyagának tekintik. És hogy menthetetlenül elbuknak azok, akik ezeknek az ideológiáknak rendelik alá az erkölcsi törvényeket. Mert az egyén minden helyzetben erkölcsi felelősséggel tartozik tetteiért.”

Niall Ferguson figyelmemet megragadó  mondata a könyv előszavában található:

„A múltban az emberek többsége korán meghalt – vagy legalábbis erre számított -, ha pedig nem, szerettei közül többet is elveszített, mert ők tényleg korán meghaltak.”[12] Példaként említi kedvenc költőjének, John Donne – nak az életét, és idézi „Éjféli vers Luca napján, mert ez az év legrövidebb napja” című versének második versszakát, amely vers megírására egy közeli barátjának halála késztette:

Úgy nézzetek engem, ti, akik a

jövő tavasszal lesztek szeretők,

mint általános temetőt;

a szerelem-alkímia

engem már áthatott,

a semmiségből sajtolt párlatot,

hülye nyomorból, és most átadott

a nincs-nek, amely mindig visszavár,

s újjászült a hiány, homály, halál.[13]

Vas István fordítása

A halál misztériumának felidézése és az a spiritualitás, amely nem csak Donne versét, hanem a történész szerző vonatkozó sorait is áthatja, különösen emlékezetessé teszi a könyvnek ezt a részét: „Mindenkinek el kellene olvasni ezeket a sorokat – írja az idézett versszakot követően-, akik szeretnék jobban megérteni, milyen lehetett az, amikor az emberek még feleolyan  hosszú ideig sem éltek, mint manapság. A halál sokkal nagyobb úr volt, és az, hogy az embereket életük teljében kaszálta le, nemcsak azt jelentette, hogy az élet bizonytalannak és fájdalommal telinek tűnt, hanem azt is, hogy a múlt  civilizációinak építői fiatalok voltak, amikor nagy tetteiket véghezvitték.”

Harari a következőképpen fogalmazta emlékezetes mondatát:

„Az univerzumban sehol sincsenek istenek, nemzetek, pénz, emberi jogok, törvények vagy igazság, csakis az emberi lények közös képzeletében.”[14] Szerzőnk tömören és világosan exponálja: a „valóság” amelyben élünk, elképzelt világ. Életvilágunk nem egyszerűen szubjektív, amely a személyes tudatban létezik valahogy, hanem interszubjektív, azaz emberek ezreinek és millióinak közös képzeletében létezik egy hálózaton belül, amely összeköti sok egyén szubjektív tudatát. Van azonban egy árulkodó momentum, egy összemosás az idézett mondatban. Isten ugyanis – szemben nemzetekkel, pénzzel, joggal és sok egyéb mással, amelyek képzelt világunkat alkotják – létezhet az univerzumban objektív módon is, és csak az szubjektív illetve interszubjektív,  ahogyan mi erről a lehetséges létezőről képzetet alkotunk.

Ian Morris különös, meglepő mondata a következőképpen hangzik:

Rather than simply wiping Homo off the planet, the harsh condition of the  twenty-first century might act….creating an opportunity for organism with new kind of brains – in this case, brains, that merge man and machine – to replace older being.  …the apocalypse might serve our baby step toward a Singularity into a new great leap.
(Nem arról van szó, hogy az emberi faj eltűnik a fold felszínéről, inkább a 21. század kemény kihívásainak a hatására átformálódik olyan módon, hogy új típusú aggyal fog rendelkezni, amely biológiai és gépi részekből tevődik össze, és így a 21.század apokaliptikus fejleményei az eddigi apró lépések helyett lendületes ugrással repítenek bennünket a szingularitásba.)[15]

A mondat előzménye az, hogy könyvének záró fejezetében Morris prognózisa szerint az emberiség közvetlenül egy alternatíva előtt áll: vagy a szingularitás, vagy a katasztrófa következik be. Ezért a történelemben a következő 40 év lesz a legfontosabb, amelynek során alapvetőbb és mélyrehatóbb változások játszódnak le, mint az ipari forradalom idején. Közeledünk a történelem legnagyobb diszkontinuitása felé:  a következő néhány évtizedben  életünk nagyobb mértékben alakul át, mint az elmúlt évezredek során összesen.
A szingularitást lényegében  Ray Kurzweil forgatókönyve szerint képzeli el, akinek A szingularitás küszöbén című könyve magyarul is megjelent.[16] Kurzweil úgy gondolja, hogy 2045 körülre a számítógépek kapacitásának növekedése lehetővé teszi, hogy a  szén és a szilícium alapú intelligencia egyetlen globális tudatossággá olvadjon össze és szétterjedjen a kozmoszban. Lehet, hogy a számítógépek és az emberi agyak összeolvadása csupán egy átmeneti fázis lesz mielőtt a mesterséges intelligencia veszi át a Homo sapienstől a vezető szerepet,oly módon, ahogyan a Homo sapiensé  a korábbi előemberek szintjét meghaladta.

Nem az a meghökkentő, hogyan jut Morris erre a következtetésre, hanem inkább az, hogy ezt látja a katasztrófa elkerülésének egyetlen alternatívájaként. Vagy elpusztítja magát a Homo sapiens, vagy egy új fajjá transzformálódik, amely biológiai és elektronikus elemekből tevődik össze. Ezt a szcenáriót sokan  – köztük e sorok írója – nem tudják elfogadni. Hogyan lehet ettől a kényszerítő erejűnek tűnő víziótól eltérő jövőképet felvázolni? A kulcsfogalom a szingularitás másféle értelmezése lehet. Hogy a Kurzweil által elképzelt szingularitás megvalósul-e (egyáltalán, megvalósítható?), azt nem tudjuk, de a múltban legalább egy szingularitás már bizonnyal volt. Ez pedig a tudat felvillanása, az emberi szellem megjelenése. Tudatos mérlegelési képességünknek és szabad akaratunknak köszönhetően talán remélhetjük, hogy a katasztrófa és a gépvilág nem alternatíva, hanem Szkülla és Kharübdisz, amelyek között  a Homo sapiens – integritását és egyediségét megőrizve – mégiscsak képes lesz elnavigálni.

 


[1] Paul Johnson: Értelmiségiek. Európa  Könyvkiadó, Budapest, 1999.
Paul Johnson: Isten nyomában. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003.

[2] Johnson, P.: Modern Times : The World From the Twenties to the Eightiesies. Harper & Row, New York, 1983.

[3] Paul Johnson: Modern kor – A huszadik század igazi arca. XX. Század Intézet, Budapest, 2000.

[4] Niall Ferguson: A világ háborúja – A gyűlölet évszázadának története. Scolar Kiadó, Budapest, 2008.

[5] Niall Ferguson: Civilizáció – A nyugat és a többiek. Scolar Kiadó, Budapest, 2011.

[6] Yuval Noah Harari: Sapiens – Az emberiség rövid története . Animus Kiadó Kft, Budapest, 2015.  Angol nyelvű kiadás: Harari, Y. N.: Sapiens: A Brief History of Humankind. HarperCollins, New York, 2014.

[7] Conversations at Edge … Death Is Optional – A Conversation: Yuval Noah Harari, Daniel Kahneman

Yuval Noah Harari at TEDGlobalLondon: What explains the rise of humans?

Schweizer Radio und Fernsehen; SRF Online : Sternstunde Philosophie

[8] Yuval Noah Harari: Homo Deus – A holnap rövid története. Animus Kiadó Kft, Budapest, 2017.

[9] Ian Morris: Why the West Rules – For Now: the Patterns of History and What They Reveal About the Future. Profile Books, London, 2010.

[10] Paul Johnson: Modern kor – A huszadik század igazi arca. XX. Század Intézet, Budapest, 2000. 7.o.

[11] I.m. 10.o.

[12] Niall Ferguson: Civilizáció – A nyugat és a többiek. Scolar Kiadó, Budapest, 2011. 23.o.

[13] Study me then, you who shall lovers be

At the next world, that is, at the next spring;

For I am every dead thing,

In whom Love wrought new alchemy.

For his art did express

A quintessence even from nothingness,

From dull privations, and lean emptiness;

He ruin’d me, and I am re-begot

Of absence, darkness, death: things which are not.

[14] Yuval Noah Harari: Sapiens – Az emberiség rövid története . Animus Kiadó Kft, Budapest, 2015.  38.o.

[15] Ian Morris: Why the West Rules – For Now: the Patterns of History and What They Reveal About the Future. Profile Books, London, 2010. p. 618.

[16] Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén. Ad Astra, Budapest, 2013.

Nincs hozzászólás

Szóljon hozzá most!

Anti-Spam Quiz: